Az én almám

Ma reggel a Mokkában -a két zokni felcibálása közben- láttam a Kendermag vs. Kendermagtalanító egyesületek 1-1 képviselője/vezetője/elnökhelyettese között egy beszélgetést.

Értem én.
A következő tárgyú okosságot kaptam ma: 'tunnel in russia'.

Véletlenül (????) éppen ellenkezőleg a fejemen volt a fejhallgató (az éppen nem függeszkedő családtagjaink megkímélésére nem szoktuk csak úgy nyomni a hangot a hangszórón) -pedig ez ritka-, mikor átnéztem a mai termést. Szokás szerint volt itt minden: enyhén hímsoviniszta felhangú, bájos, érdekes, szép... meg ez, amit első ránézésre (sőt, még másodikra sem) nem tudtam elhelyezni, melyik csoportba kerül majd. Gyanútlanul megnyitottam, mondom, úgy, hogy a fülembe harsogott ezerrel az aláfestő zenéje.

A főcím utáni első képeknél azonnal ki akartam kapcsolni, bezárni, törölni...

De itt ültem, mozdulatlanul... illetve, annyit bírtam tenni, hogy mindkét kezem rátettem a fejhallgatóra s még erősebben rászorítottam a fülemre...
Nem tudom idetenni ...;nem is biztos, hogy megtenném ezt, ha képes lennék erre a technikai dologra. Még képet sem tudok kimásolni belőle.... Egy alagútban mennek az autók, buszok, teherkocsik... egymás után karambolok. Sorban, 'rendezetten' követik egymást, nem is tudtam megszámolni, mennyi. (Nem sok, illetve mihez képest: én egyet éltem át, az éppen 100%-kal több, mint ami elviselhető ép ésszel.) Az a zene! Így együtt a kettő (a képek, amik az életem végét hozzák elő; s a zene, ami kicsit monoton, pörgős, nehéz-könnyű...), nem hagyta, hogy abbahagyjam, és még most is, míg ezt írom, kétszer megnéztem/meghallgattam.
Ezt ma kaptam meg. Csaba születésnapja van.
Ha valaki tudja miről beszélek és be tudja azonosítani a zenét, kérem mondja el nekem!

A mi kutyánk. (Hogy megkerült az adatkábel...:)