Szerintem nekem nincs háklim. Mindenki más szerint van, de érdekes mód, felsorolni senki egy darabot ne tud ezen hosszú sorból....

Ha kérdezel, válaszolok.
S ha ilyenkor derül ki, hogy nem is érdekel az arra kapott felelet, na, az ... az csak egy dolog a többi ezer közül...

Valaki mondja el nekem, kérem!

Egynek jó talán, hogy mikor kérdeznek, válaszolok.

ez van

Eljutott hozzám egy hír, ami életre hívta ... azazhogy csak hívná a segítőkész énemet. A feltételes módnak egyetlen oka van, s az nem más, mint az irgalmatlan sok kilométer.
 

Ez morbid. Nagyon morbid.

Zebra kiírta a következő játékot.

Persze, nagyon sablonos címet választottam, és most ennek nem kizárólag az az oka, hogy maximum ennyi telik agyi képességeimből, sokkal inkább az, hogy stílusos akartam lenni, mert a film, amit végigszenvedtem nem más, mint az Amikor megállt a Föld.

Szám lettem űzve, ráadásul, minderre önszántamból vetemedtem.

Tessen elhinni, van olyan! Szép -mert ugye ez elég szubjektív meghatározás- béka.
No, nézzük csak!

Bakker! És akkor nagyon-nagyon finoman fogalmaztam!

Zebra békájára... vagyis Kép-vers játék (2.)

Igen! És ez még semmi! El vagyok zárva -megen...- a világ civilizált felétől... (Ja, ez ok-okozati összefüggés, vagyis fordítva, de akkor is, na.)

A kelta fahoroszkóp szerint legalábbis.
Fenyőfa vagyok? Valóban?

Csak egy okosság, amit kaptam.
És az benne a szomorú, hogy akár igaz is lehetne. Éljen a MÁV!

Baconos-sajtos és nagyon kipehent. Az aktuális kenyeres tapasztalatok összegzése.

Ildike, látva mai letargiámat, elhívott moziba. Hát, köszönet ukrán testvéreinknek, mozi az nem volt, ellenben vacsi, texotúra, aztán egy vendéglátás igen.
Már csak belül vagyok szomorú.

Tekintve az én ír kötődésem, már tán épp ideje megkísérelnem a dolgot.

Ez egy játék?
Mindenesetre időbe telik, és ez nem elhanyagolható.

Avagy erős nő, akár. Nem a nemiség a lényeg, pusztán a testi erő! 

Dittének.
De az apropó az enyém.

Végre talán befejezem a krónikát. Melyben még adós vagyok a hihetetlen fagyos időjárás megemlítésével, a hétalvó barátnővel,  egy világjáró uncsitesóval, a telis-tele fölbusz, üres lebusz párjával, meg egyáltalán eme végtelen történet befejezésével, mert azért valljuk be, én sem szerencsesárkány, sem Atreju (lánykori nevén Atráskó... az első fordítás kiadásában még így szerepelt) nem vagyok.

Zebra ha hív, én megyek...
(Ugye hívott? Vagy nem is? Áhhh... már mindegy... megyek, ja jövök...)

Mégsem hajléktalankodtam át magam ebbe az évbe.