Ebben a pillanatban bontottam fel a levelet, melyben a minielnök megköszöni nekem, hogy aláírtam a rezsicsökkentő ívet.
A véleményem erről ITT olvasható.
Arról pedig aki a nevemben vitte be a hamisítványát a listára az, hogy igazán megtisztelő, hogy magát nem tekinti embernek, ellenben engem igen, sőt, annyira embernek, hogy a királya mosolyát szélesítve identitásomat ellopni kívánva -s magát nem vállalva- erősítené ezt az újabb országrontó-gazdagmentő szarkupacot, szóval róla meg az, hogy sajnálom. Szimplán sajnálom, és ismétlem, megtisztelő, hogy engem tart olyannak, akit nem lehet kihagyni, mert hozzá képest -akit eszerint a nullával egyenlőnek tart- vagyok valaki.
Köszönöm.


/Zanza igaz innen e/

Már leálltam a TV2 Tények-kel, mert süt belőle a narancs, így kénytelen-kelletlen az RTL Híradót nézem, de reggelente -pláne egy ilyen már-már megszokott, alvás nélkül ismerős de elfeledettnek hitt kínnal kísérve töltött éjszaka után- még a Mokka az, amitnézek, mert valaminek mennie kell, s sajna STORAGE WARS ilyenkor még nem nagyon van (Pedig, pedig!!! Barry Weiss, nos valami hihhetetlen kúl egy fazon....)


/BARRY WEISS, A GYŰJTŐ/

De vissza a ma reggelhez, s a hazám jelen politikai helyzetéhez, mely korántsem olyan kellemes, mint egy tíz éve érintetlen, lepukkant, elhagyott bérraktár.
Hajdúszoboszlón van éppen a kihelyezett stúdió, onnan jelent most éppen a két szpíker, s bekapcsolták a budapesti stúdióbanvárakozó ROGÁN ANTALT és a rezsicsökkentésről kérdezték. (Mellesleg nekem beígérte lelkes rezsicsök mandró az ÁFA-csökkentést, mint KÖVETKEZŐ nemes narancstettet...)
Demcsák Zsuzsa tolta a megszerkesztett kérdéseket narancsvitéz elé, melyek egyike rákérdezett az arányokra. Hogyaszongya, a banki tranzakciós díjak növekedése és a rezsicsökkentés hogy viszonyul egymáshoz. Meg aztán, hogy az átlagjövedelemmel rendelkező, két gyermekes család veszít súlyos ezreket a havi költségvetésén a rezsicsökkentést is belevéve, mert az összadók emelkedése folytán a végösszeg, bizony negatív. Osztán a magas jövedelműek rezsije nyilván sokkal magasabb s így az abból kapott -a szolgáltatóktól ellopott, de nekik nem kompenzált, mert mondjuk nem az állami adótartalmat csökkentve, hanem a szolgáltatók hasznát megtépve- rezsicsökkentés is nyilván, míg egy szegény családnál ez klasszisokkal kisebb.
Rogán 'Rezsicsök' Antal, ezekre a szokott hangnemben válaszolt, s kifejtette, ez a kormány -ellentétben a nyócév szocialista kormányával... komolyan, ha ez kimaradt volna, nem is tudom, tán megáll a szívem...- a családok kormánya, s egy alacsonyabb jövedelmű családnál az ugyan kisebb megtakarítás sokkal többet számít, mint egy magas jövedelműnél, s ugyanez vonatkozik a tranzakciós díjra is, csak arra éppen fordítva. É.: egy szegény család havi banki költsége ~1800 HUF, mely most egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit fog emelkedni .megjegyzem, nem duplájára emeltétek, Tódikám??????- míg egy tehetős családnál ez nagyságrendekkel nagyobb, hiszen sokkal több banki tranzakciót hajt végre akinek van pénze. Tehát ez így ARÁNYOS. Mert azt ezek a fijúg nagyon szeretik.

Kispofám! He?
Arányos, igen. A térképek léptéke is egyfajta arány, csak ha azt átülteted egy társadalom jövedelmi arányaira, nos, az előre nem visz.
S meg ne lepődj, elárulom, téged sem, s a most elitként tartott felső szűk 5%-ot sem, csak nagyon rövid távon.

Együtt kell lépnünk.


/E14 OLDALA/

Jelen esetben a cím csak egy "finom utalásféleképpen" tett "megjegyzés", melyet a személyiségi jogokra való tekintettel ennél bővebben ki sem fejtek.

Előzmény: itt a nyár, a második csípőprotézis műtétem ideje KÖZELG, mely napot a királyi összefésülés eredményeképpen az OEP adott nékem, s melyről kiderült, hogy kamu, ahogy van. Több alkalommal részleteztem már ennek okát, s csak vártam/várom, hogy lesz-e valami.
Ám, nem lett.
Úgyhogy előkerestem a levelet, amit még a János várólista kódjával kaptam, s felhívtam az azon szereplő számot, mely a várólista koordinátorhoz (ld. cím) tartozik.
Persze nem ment elsőre, meg másodikra meg sokadikra sem, ezért hívtam a János telközpontot s onnan kértem a kapcsolást, s lám, így azonnal ment is. (Param-param-parajelenség...)
Nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattunk, s közben fény derült erre  mag arra.
Például:
- Júliusban egyáltalán nincs nagyműtét az osztályon, így az e hónapra kiadott dátumok mind semmisek.
- Én vagyok a héten a negyedik és ma a második aki ezzel a kérdéssel fordul hozzá, mert lám, az osztály nem készült el az egyeztetéssel, s nyakunkon a július.
- Nagyságrendekkel megnőtt a műtéti kapacitás, így legrosszabb esetben is ősz végén megműt Tanár úr!!!!
- Az itt másodikként jegyzett okán, ő most egy nagyot és határozottat fog kiáltani az ortopédiának, hogy rázza már gatyába az időpontjait, mert ez így nem mehet.

Szóval, egy a lényeg, belátható időn belül kés alá kerülök, s ismét nyerek -remélhetőleg- jó pár év egy mankós, fájdalmaktól mentes légiesen könnyű életet.

Mert az ősz, nemcsak az ELMÚLÁS IDEJE lehet, hanem -ez esetben- az épülésé is.

S tán ennek apropóján le kék végre cserélni az ajtókopogtatót, mely kicsinkát még karácsonyias maradvány...




/IlYENRE PÖLÖ/

............

S ha már Lakatos.... bírom én, bírom az ilyes fazonokat....




/LAKATOS MOST ITTEN, E/


-

Most, hogy megint .-ja, nem megint, hiszen permanensen- megszorítanak, vagyis dehogy, hiszen ettől, magától a kifejezéstől azonnal hidegrázást kapnak, tehát kiigazítanak, vagy korrigálnak, s megint emelik a félszáz adónem közül néhány mértékét, felmerült egy bizottsági ülésen egy viktoriánus oldali elme címben jegyzett ötlete.

No, nem igazándiból... dehogy... csak ahogy szokott mostanság, fenyegetőzésképpen.

"

Ma megkaptam a bizottsági ülésen a fideszesektől: ha sokat pattogok bevezetik a bajuszadót is. sastaps

"
Rákérdeztem, hogy valóban elhangzott-e ez, s a válasz egyértelmű volt.

"

Vágó Gábor
Pósán képviselő jót röhögött a saját poénján

40 perce · Tetszik · 3

"
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ FIDESZ-KDNP


A parlamentben különben is érdemi munka nem folyik, ezt anno a másik okos MEGMONDTA, tehát az, hogy lesz-e bosszúból bajuszadó, csakis attól függ, hogy mennyire jó a kapcsolata Pósánnak a vezírrel, mert amint azt a vadi új BKV buszon elmondta a kerál a budapesti helytartónak, csak mondani kell egy ötletet, s benyújtani azt, majd megy is minden a maga ÚTJÁN.


Ám a bajusz nekem amúgy is érdekes kérdés, néha visszatérek HOZZÁ.

De most a lényeg ismét az, hogy hol tart a magyar közélet. Ha ez így elhangozhat a parlament bizottsági ülésén akkor a hatalmi arrogancia olyan szinteket ért el, ami nemhogy sérti az országgyűlés méltóságát, de alámegy minden emberi lépték minimumának is.
Nincs egy év és választás. Jól gondolja meg mindenki HOVA ikszel!

Mint az konstans, nekem KissTibi az KissTibi. Cirka '91 óta, amióta van_egyáltalán.... mármint Quimby_KissTibi van egyáltalán., merthogy én kvimbitlenül csak utólag -illetve közben- értesültem róla, hogy Ő egy reneszánsz ember, s nem korlátozódik a zenére, költészetre, hanem FEST IS.

Nekem a zene többet jelent, mint ... mint zene... hiszen el kell, hogy mondjon valamit, valami fontosat, valamit, amit/amiről nekem tudnom kell, amiről nekem (is) van véleményem, amivel egyet lehet érteni, amire figyelni kell, amin keresztül emlékképek villannak fel,... AMI FONTOS...
S akkor is így volt ez, mikor -boldog békeidők- még nem is sejtettem, hogy milyen emlékképek lesznek a tárban, melyek aztán néha viselhetetlen erővel törhetnek agyam helyére.... De vissza a fősodorhoz most...
Szóval az van, hogy érik az ötlet bennem, vagy már ki is teljesedett, hiszen én néha -ritkábban, mint szeretnék, de gyakrabban mint élemedett korom, s rokilustaságom szerint illő lenne- el-eljutok ide meg amoda., mint például voltam HOPPÁ!-zni, s voltam SZIGETELNI is már.
Mostan pedig leszen augusztus 6-án a QUIMBY CSODAORSZÁGBAN a Sziget 0. napján. S ettől nekem... szóval ettől nekem heveny mehetnékem támadt. Quimby? KissTibi? csodaország?? Sziget?
Quimby - Csaba
KissTibi - nyíltság, teljesség, fel-le, gesztusok, Zsolti
Csodaország - JOHNNY DEPP
Sziget - ....életZsoltiCsabaéletéletélet.... múlt felsejlő árnya...

Még gondolati szinten, szervezkedés tervezése fázisában tartok, mert ehhez ugye autós szállítás -szerény személyem, kerekesszékem-, ottani őrzés-védés -tuti fúró kukker, hogy toi-toi keresés és oda-vissza kísérgetés, földúton való toligálás, ami kerekesszékkel nem egyszerű, ugye- és hazaszállítás az elvárás, melyhez megfelelő embert találni, aki mondjuk hasonlóképpen értékeli KissTibi, Líviusz és a többiek teljesítményét és a hely szellemét, nos, ez egy derék feladat, valljuk be! De nem adom fel... nem szokásom... persze azt is bele kell kalkulálni, hogy mi van ha PROTETIZÁLNAK éppen akkor... de mint azt is tudjuk, Scarlett O'Hara a barátom, így erre majd holnap gondolok... (Mellesleg hacsak nem éppen aznap műtenek, tán kilóghatok... ez nem egy nagy kaland lesz... Tanár úr megnyugtatott, 4 centis vágás, másfél óra összesen, úgyhogy direkt jót tenne egy kis szigetelés, ugye?)
De e hosszú bevezető után kibököm mit is akarok most. S ez remek illusztráció arra, hogy miért is szeretem annyira KissTibit.




Úgy kell a kutyáknak a hús
ahogy a szívnek mélabús
dallamok közt táncoló
lélek párologtató
lidércekből szőtt elem
te szürkésbarna félelem
és én mint csíkos rab ruhád
néha gondolok még rád
de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem.

Ha bekacsintok hogy mi van
e koszos pornó moziban
látom a bambaság korát
rejszolni át az északát
rajzolni át az arcokat
az ondó szagú vakolat
alatt vas karmokat növeszt
és a fülembe súgja ezt
i am the best markolat.

Refr:
Ne szoríts meg engem
ne szoríts erősen ez fáj
inkább szoríts nekem
ha menni muszáj
hidd el én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne mér'
Magyarország!

Ki hercegnő volt egykoron
teríték lett a koncasztalon
vicsorgó élettelen hús
felzeng a woodoo-techno blues
matatnak sóvárgó kezek
az égbe nyúló terpeszek
mentén egy új világ jön el,
ahol már nincs számomra hely
ha nem leszek hát nem leszek.

Ne szoríts meg engem
ne szoríts erősen ez fáj
inkább szoríts nekem
ha menni muszáj
hidd el én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne mér'
Magyarország!

.....
S ezután kell még magyarázat?



/Kép ehunnan, e/

De ez most csak az apropó, hiszen kénytelen vagyok így délután a híradó(k) előtt a Hal a tortán-t nézni s most éppen DOPEMAN napja volt.

Nyáron, a Hőség terén, míg kinn álltuk a sarat -pontosabban a sivatagot-, Dopeman szinte végig kinn volt velünk, s sokat beszélgettünk. Egyik jegyzete ITT VAN, ni, s most ez azért fontos, azért kell újra megemlítenem, mert most láthattam a húgát, akiről ott mesélt nekünk.

Onnantól kezdtem tudatosan figyelni rá, s már cizelláltabban látom ezt az embert. (Is.) Érdemes, mert mikor nem az imázsát építi éppen, akkor NAGYON JÓKAT MOND.

Aminek Dopeman illetve a vietkong levese azapropót adta az az eredetileg is engem folyamatosan pedző információ, mellyel naná, a fészbúkon akadtam össze ma:




Miért is, tsókolom? Ez még csak nem is olyan, mint a polytraumatizáció -melyhez nekem van "cseresznyém" s mely igen széles spektrumon mozoghat-, mert ez egy önálló diagnózis s aki ezt előrehaladott állapotában nem tartja összeegyeztethetetlennek az önálló élettel, nos, az szimplán elmehet a búsba!
Vagyis még egy amit nagyon fontos, hogy rendbe tegyen a következő kormány!

Norbi jelenthet... vagyis update talemául, 2012. nyaráról.

Egy beszélgetésben felmerült ez a dolog, s nekem beugrott, hogy viszonylag régen, több, mint egy éve -majd említés szinten épp egy éve- találtam meg az ideális állást.

Az ideális állást, mely kvalitásainak, tenger eszének, egójának, s messze nem utolsósorban a hazánknak is maga a tökély lenne.
Nos, nézzük akkor, elsősorban az adott, állásra, mi több, hivatásra áhítozó egyén személyiségét vegyük górcső alá. Ezen vizsgálat -s hangsúlyozom, mint a MEMENTO egésze, így ez is- minden társadalomtudományi, pszichológiai, gazdaságtudományi vagy bármely tudományi ismeretet egy az egyben nélkülöz, ám, nekem megfelel. (Hiába na, sosem mondtam, hogy nagy igényű lennék...)
Adva van egy ember(?), aki életét tette fel a... nos, hogy mire az éppen az aktuális köpönyeg-állásától függ, de arra minden energiájával figyel, azért minden megmozdulásával tesz, s amiért akár áldozatot is képes hozni.

Csak az az áldozat, ne ő legyen. Hanem mi. Akár minden magyar, aki a mai Magyarország határain belül él.

"Orbán Viktor a független, demokratikus és kiváltságoktól mentes Magyarország elkötelezett híveként vált ismertté a kommunizmus utolsó éveiben, politikai pályafutása során az egész nyugati világban az euro-atlanti értékek mellett elkötelezett politikusként szerzett hírnevet magának és az általa vezetett szövetségnek. Alapító tagja az 1988. március 30-án megalakult Fiatal Demokraták Szövetségének (Fidesz). 1988 márciusától 1989 októberéig a Fidesz egyik szóvivője. 1988 októberében a szervezet I. kongresszusán az országos választmány tagjává választották, e tisztét 1989 októberéig látta el."
/Volt idő, mikor úgy tűnt, a demokrácia, az európaiság és ez a Napóleon-komplexusos ember(?) megférnek egy lapon/

Szóval, ott tartottam, hogy adva van egy ember(?), ki, mint tudható az európaiság mezsgyéjén tört kardot már zsenge ifjúkorában, majd egója és démonai nem engedték, hogy letérjen a forradalmi hevület útjáról, s karizmája segített neki, hogy milliókat láncoljon magához. Majd a kellő pillanatban a szavazásra jogosultak és az ezen jogukkal élők 51%-ának megfelelő helyre ikszeltetésével, a törvényeknek megfelelő, mégis kissé etikátlan már-már aggályos magatartással bebetonozza a sajátos magyar parlamenti matematika alapján a hatalmát.



/Nem én vagyok az egyetlen, akinek nyilvánvaló e párhuzam/

Tehát boncolgatva e  helyzetet, arra jutottunk, kell ennek az embernek egy jó állás. Melyben kvalitásai, szellemi, fizikai képességei és hajlandósága kivirágozhat, ám mellyel nem veszélyezteti több millió ember életét.
Mert a mostani helyén, a mostani tevékenységével bizony ezt teszi. Mi több, egy ország, egy nemzet létét ingatja meg, s ezt én kikérem magamnak!
Szóval gondolkodtam, nagyon és sokat, vajh, mivel lehetnék hasznára e tagadhatatlanul karizmatikus embernek, hogyan lehetne az egóját táplálva úgy tenni kedvére, hogy a hazám léte is megmaradjon.
Fogós kérdés, tudom. Hiszen a diktátorok lélekrajza nem egyszerű, s éppen ezért gyönyörűséges feladat azt kielégítve mégis rombolását a legkisebbre redukálva menteni a menthetőt.

És, rájöttem!!
Vikink, évente egyszer legalább fog egy rakás lelkes vikifant, egy dobogót és egy áttetsző kottatartót, s ott széles gesztusokkal előadja mit beteg lelke diktál nekije.



/Viki most ehun dumál e/

E tevékenység -mely tanúskodhatna elkötelezettségről akár, de az ember(?) ismeretében sokkal inkább kényszerességről- adta az ötletet nekem a megoldáshoz.
Mely nem más, mint megalakítani s üzemeltetni a

NemzetiHakniCirkusz

intézményét.



/Nem értek a paint-hez sem, ennyi tellett tőlem, hogy egy jobb sorsra érdemes vándorcirkuszra az NHC narancsbetűket felapplikáljam. Na./

Mert itt tehetné viki, amit szíve diktál... mondhatná lelkesítő beszédeit, széles gesztusokkal kísérve azt, vívhatná véget nem érő forradalmát akivel csak akarja, s nem utolsó sorban a vándorcirkusz esszenciális lényege folytán bejárhatná a Kárpát medencét, így egyre újabb s újabb hallgatóságnak intézve impulzív szavait. (Kik áldásos tevékenységük, s belépőjegyre áldozásuk folytán életben tartanák e nemes intézményt./
Miközben minket, európaiakat, akik nem mellesleg s elsősorban magyarok vagyunk, nem veszélyeztetne elmeroggyant harcaival, hiszen csak az amúgy is vikiaddikt népességet traktálná elmeszüleményeivel, mi pedig élhetnénk úgy, ahogy emberhez méltó s ott, ahol a hazánk van, itt, a Magyar Köztársaság Európai Unió-beli határai közt.
Az otthonunkban.

És biza ott, egy ilyen szép -némileg tán lelakott s itt-ott foltozott, de még -kis jóindulattal- pompázatosnak nevezhető sátorban áldozhatna másik szenvedélyének, melyet szintén szívunk, mint a torkosborz, a focinak.
Én nem értek a focihoz, így készséggel elhiszem, hogy ezen ember(?) igen magas szinten míveli azt, ezért nagyon biztatom, hogy innentől akkor -az előadásokból mintegy felüdülésként- néha a sátrat rendeztesse át ehhez alkalmas hellyé, s akkor -bízvást bízz bennem- mindenki jobban jár majd!





/Itten focizik éppen/

Én vennék jegyet az NHC előadására, ha egy normális kormánytól visszakapnám ellopott nyugdíjamat például.

Annak, akinek kell némi segédlet a lényeg megértéséhez. Finom utalásféleképpen, ugye... :)




Jut eszembe... FINOM UTALÁSFÉLEKÉPPEN...ugye, hogy ugye... narancsnak zsákmányállata lett a hazánk, ki kék mászni ebből...

ZSOLTI, látod?

Utolsó nap idén.

Amit csak lehet, megkaptam kezelésben, mert ugye egy év múlva megyek csak Nappali Kórház-ba legközelebb.
Fájó búcsút vettünk Zsófitól is, aki aznap dolgozott utoljára, mert végleg felmondott az intézménynek, tekintve a fizetést s az előmeneteli lehetőségek kilátásait, elmegy Franciaországba.
Hmmm... mondjuk 2-3 évvel ezelőttig azt mondtam -Dittééknek is, pedig az necces is talán-, hogy én nem könnyen értem meg a külföldre költözőket, pontosabban más dolgával nekem semmi gondolkodni valóm, de én biztos nem mennék el innen -még ha lehetőségem is lenne rá, akkor sem-, mert magyar vagyok, ez a hazám. (Nagy szavak, tudom, De ez minden pátosz nélkül így él bennem.)
Mára viszont -illetve mondom, 2-3 éve- már azt mondom, akinek kvalitása ezt megengedi, van annyi anyagi háttere, bátorsága -bár abból nem kell túl sok-, az menjen! Itt, amit ezzel az országgal csináltak, nagyon hosszú távon ellehetetlenítette az életet. Vagyis megértem őt is például.

Aztán megkaptam a zárójelentésem, amiben benne van az is, hogy új lakásba költöztem, ahol lépcső is van, így a csípőimet ennek megfelelően kell karbantartani. :) Még azt mondta főorvosasszony, hogy mikor meglesz a műtét s átvisznek a rehabra utána, hívjam fel őket s meglátogatnak majd az osztályon.

Bízom benne, nemsokára jön a levél, hogy Tanár úr kifent szikével vár és protetizál, amint odaértem. :)

Mert kell nekem korán kelni, mi?


Gyakorlatilag minden reggel arra ébredek, hogy valami elmebetegséget jelent be királyunk.
Holnaptól nem is kelek korán és punk-tum!

Persze ettől a napi elmebajtünet mit sem fog változni -van rá egy likas fémpénzem-, csak hozzám már mikor lelkem felkészült a sokkra, fog elérni.



Mellesleg ez a baromarc Volner éppen most mondja, hogy hazudik a vezíre. (Foglalkoztatás, államadósság...) De szar is, mikor a gólem a létrehozó ellen fordul!!


Szóval, KedvesVezető azt mondja, még az ő életében el kell érni a 9 -azaz kilenc- %-os SzJA-t, mert szíve -amit itt rögtön meg is kérdőjelezek... de ez egy másik mese- szerint el is törölné azt, de erre nem áll készen a világ.... Óbazmeg....
Az érvelése jó. Első ránézésre. Azt mondja KedvesVezető, az emberek, ja, a_zemberek ne akkor adózzanak, mikor megkapják a munkájukért járó jövedelmüket, hanem amikor elköltik azt.

9
Még az ő életében, ha esélyt kapnak rá.
Hogy ne a jövedelemből, hanem annak elköltésekor adózzanak.

A simicskák?


Ja, és munka lesz:
"Orbán szólt arról is, hogy tervei szerint ez év végére, ha máshogy nem, a közmunka bővítésével, kijelenthető lesz: aki dolgozni akar Magyarországon, az dolgozhat. Nem biztos, hogy azt a munkát végzi majd, amit szeretne, és az sem állítható, hogy fel fogja vetni a pénz - "a közmunkafizetés nem egy vastag fizetés, nagyon nehéz abból megélni, ha egyáltalán lehetséges" -, de lehetőség lesz dolgozni - magyarázta."

/9-es vízióról is, meg az egymillióról mármint munkahely és egyebek.../


/Csinos kép innen, ni/

Néhány kérdésem van, de most rohanok, mert ma van az utolsó napom az idei Nappali Kórházas kalandból és mindjárt megyek, de ezt le akartam szögezni.

Szóval, ma 9-es sokkot kaptam, ahogy szokás mainapság azt is narancssárgában.

Ma reggel mán megen elnéztem az órát, és azt hittem 38 van, mikor már 58 volt, vagyis megen derült égből szaladás fennforgása volt. 

Tegnap megmacerálta szaki a mosógépem, sokadszorra és a hajnali mosásismét hibajellel végződött, így én most írok mind a CANDY-nek, mind a FOGYASZTÓVÉDELEMNEK, mert cirka szakad a cérnám. Rosszabb nem lesz a dolog.
Szóval, aztán mentem a kórházba.
Vizittel kezdtünk, ahol megint jókedvet teremtettem a fagyosságom miatt -fülig bebugyolálva gubbasztok reggelente egy bögre forró teát szorongatva, de nem én egyedül fázom, csak én egyedül jegyzem ezt meg...- aztán kartorna, majd közös torna a matracokon.
Utána kicsit lébec,majd elektromos kezelés aztán egyéni torna Zsuzsival. 
Majd masszázsra mentem Norbihoz, s tulajdonképpen vége is volt a napnak.
Felvittek a főépületbe kocsival, mert zuhogott az eső és a mankóm csúszik a vizes aszfalton. Ebéd után ücsörögtem a büfében, s eszembe jutott, hogy rá kéne kérdeznem a zoknihúzóra, mert azt ismét használnom kell majd ha újra s tovább terminátorosítanak. Mert nagyon nem mindegy, hogy MILYENHEZ juthat hozzá az ember, de mikor bementem, a helyiség  meglehetősen kicsiny alapterülete miatt -mert benn éppen egy férfi próbálta az ORTÉZISÉT- nem fértünk el, így kinn ácsorogtam, egy oszlopot támasztva. Onnan bambulva meredtem csak magam elé s közben muszájból néztem a szomszéd üzlet kirakatában lévő kivetítőn a relámspotot. 
Az üzlet az OTTO BOCK márkaképviselete, s olyat láttam a filmen, hogy be kellett mennem s beszélgettem kicsit a hölggyel. Kerestem nagyon, de sajna azt a kisfilmet nem találtam meg, s információt sem kaptam konkrétan az abban látottakról, csak magáról a művégtagról.
Két fiatal férfi boxol a ringben s egyikük lába térd fölött amputált. Ahogy az a sportoló mozog, az valami irigylésre méltó. Illetve lenyűgöző.
A hölgy elmondta, hogy ezek idegbeültetéses kapcsolattal ellátott protézisek, így agyi irányítással finom mozgásokat képes az ember generálni a művégtaggal is. 
Hmmm....

Azt nem, de helyette néhányat megleltem:

Azért ez!!! Hol tartunk? Ja, nem mi... áááá, ezek nem támogatott termékek, így ezek csak a nagyon kivételesen "szerencséseknek" megadatottak. De ettől még lenyűgöző.

De tévedés ne essék, akinek amputálták bármely végtagját, hiába kap akármilyen terminátor cuccot, bármire is képes vele, azért azzal még bőven van sok-sok egyéb gond...

Aztán bejutottam az ORTOPROFIL üzletébe. Van is, amit kerestem. Örülök is, marhára. 3.300 HUF az ára. Nos, majd ha meglesz a műtétem s átkerülök a rehabra, akkor úgyis kéznél lesz e hely s kénytelen leszek megvenni, hacsak nem akarok lábilag lefagyni... 

Már csak egy nap van idén ebből.

Pénteken már igen gyerekidőben indultam haza, mert így jött ki a lépés a támogató szolgálatnak, én pedig dögrovásom miatt -ami mostanra már mély, szaggatott köhögéssel kísért nyűgös megfázássá nőtte ki magát- le lettem tiltva főorvosasszonyilag az uszodáról, tehát tökéletesen passzolt az időbeosztásunk.

Hétvégén a szombatot végigaludtam, vasárnap pedig KIÁLLÍTÁSON voltam..

Hétfőn kaptam masszázst, volt már ismét Zsuzsi, aki egy hét szabadságát töltötte Krakkóban, s egyéni tornám alatt nagyon jókat, érdekeseket s szépeket mesélt.
Kaptam elektromos kezelést is, aztán mehettem ebédelni. 
Judittal és Andrással ültünk egy asztalnál és -de érdekes- politikáról is esett szó.
András legnagyobb érve Bajnai ellen az volt, hogy "...de az ő kormányzása alatt SEM VOLT JOBB!"
?????
Ismétlem ?????????????????

Ez jellemző. Andrást nagyon szeretem -másnap oda is jött hozzám, és azt mondta: "Elmondhatok egy titkot neked?" Mikor mondtam, hogy persze, közel jött hozzám... és adott két puszit, majd hozzátette: "Hogy ne álljon közénk a politika!"
Hmmm..... :)

Pénteken este tíz körül ment itthon a mosógép, dugig töltve Berta farmerjaival s -de fura- BEADTA A KULCSOT. Már nem először, de azóta már -a dokumentáció szerint- január 22-én is volt egy gikszer. A szerviz callcenter-e naná csak hétköznap reggel 8 és este 6 között hívható, így bevittem magammal a papírokat hétfőn a kórházba -addig meg Ildikét megkértem s szegény kibányászta a vízbe fagyott ruhakupacot a gépből és átvitte magukhoz, ahol befejezte a mosást-, s onnan felhívtam a központi számot. Úgy kezdtem, hogy a papírok nálam vannak, de gyerekem most éppen nincs közelben, így ha lehet olyat kérdezzen ami nagy betűkkel szerepel, mert vaksi vagyok. De ez sem kellett, elég v
olt a személyes adataimat elmondani, ebből aztán sikerült azonosítani a gépet is, hiszen nem ismeretlen ő már arra. (Bakker...) S nem volt apelláta, vagy ma, délután fél 3-kor, vagy sosenemis jön a szerelő, így nem mentem ma kórházba, mert akkorra nem érnék haza. Úgyhogy ma nem ötkor keltem és várom a szerelőt

Meg persze a legjobbakat, s közben próbálom kiűzni magamból ezt a megátalkodott nyavalyát is ami zengzetes köhögésben ölt testet néhány napija.

Reklámozom, reklámozom s néha akad is aki kedvet érez a kiállítás nézéshez s hajlandó elkísérni. Illetve nyakába veszi a nekem való segítés ódiumát, mert nem véletlenül ingyenes a belépő nekem, mint súlyos mozgáskorlátozottnak -hogy maradjak a  hivatalos terminusnál-, s egy kísérőmnek.

Most Saci, Egerből ajánlotta fel, hogy megnézhetem a fenti című, a(z) MNG-ban látogatható kiállítást.
Mikor kiderült az ötlet azonnal vettem a telefont és hívtam a Galériát, mert persze lányos zavaromban a honlapon nem találtam az infót, hogy ide is érvényes-e a kedvezményem, de naná -bár nyilván nem rengetegen élünk ezzel, hiszen aki felvette a telefont, elsőre nem tudta megmondani, de kinyomozta nekem-, így nyugodtan beszéltük meg az időpontot, s ma mentünk is.
Reggel az évszaknak megfelelően, magas nyakú pulcsiban, sállal, bőrkabátban indultam neki e május végi kiruccanásnak, és még így is majd odafagytam a buszmegállóhoz. Ahogy szoktam, rádiót hallgattam az úton, s erre majd vissza is térek, de most a kultúráé a terep.
Saci várt a pályaudvaron, s villamosoztunk is a Batthyányi-ig, ahonnan aztán vissza is kellette mennünk a Clark-ig, hogy átszálljunk a 16-os buszra, mely felvitt a célhoz.
Mondtam már, hogy utálom a macskakövet? Az egyik legidegtépőbb cucc amin csak mankókkal menni lehetséges... de megküzdöttem vele, csak így igen kevéssé tudtam legeltetni szemem az onnan nyíló gyönyörűséges kilátáson, de ez még hagyján, legalább lefotózhattam volna, ám ez is elmaradt, hiszen örültem, hogy átevickélek a biztonságos talajig...

Azt az előzetes felmérésem alatt elfelejtettem megkérdezni, hogy kerekesszék van-e a múzeumban, ahogy a Nemzetiben, a Szépművészetiben vagy az Iparművészetiben, mert egy ilyen komótos tárlat nézegetés anélkül igen macerás, de bízva a legjobbakban nekiindultam.
Készségesek voltak, gond nélkül megkaptuk a belépőt, sőt a széket is majd egy kedves alkalmazott el is tolt a tárlatig, mert az egy másik épületben, az emeleten volt, így zegzugos folyosókon, lifttel -érintve egy kamarakoncertet- jutottunk a célhoz. (Hülyén hangzik, tudom, de meg kéne nézni az egészet. Nyilván nem menne egy nap alatt, de csak meg kellene próbálni, na.)
Egy AJÁNLÓ, ahol megnézhető néhány kép a kiállítottak közül.
Egyik, amely nagyon tetszett, ez:



/EZ INNEN, NI/



/EZ MEG EMINNEN, E/


A számomra leglenyűgözőbb, amolyan állok -na jó, ülök- előtte és bámulok, az  egy olyan pofon egyszerű ötlet, ami valószínűleg csak a zsenialitással legyeskedőnek jut eszébe s szintén valószínűleg csak a zseni maga aki meg is valósítja.
Íme egy a sorozatból:



CZIGÁNY ÁKOS ÜRES OLDALAIRÓL EGY CIKK

És volt amin kiakadtunk, de összességében nagyon-nagyon jó kis tárlat volt. Ahogy mondtam az elején, sok-sok hátralékom van még ott,valahogy csak el kéne jutni még.

Hazafelé a Deákig kaptam kíséretet, ahol is tulajdonképpen erőszakkal kellett Sacit leválasztanom magamról, mert onnan már egyedül is biztonsággal eljutottam Kelenföldre, ahonnan a buszom indult haza.
Még egy padon ültem majd egy órát, így megint rengeteg időm volt Petőfithallgatni s végre ráakadtam egy hetek óta üldözött számra, aminek csak a ritmusa és egy részlet a szövegéből ragadt meg okos kis fejemben, de ennyi infóval persze nem találtam meg, úgyhogy most gyorsan lejegyzeteltem, s íme:




Amorf Lovagok: Napséta. Itt a Honvéd Férfikar közreműködésével, melynek ma volt a bemutatója, Buda Marci elmondása alapján.
És megint volt egy, amit ámulva hallgattam, de ennél sem jutott eszembe, hogy felírjam mi is ez, úgyhogy jó esély volt rá, hogy megint hetekig tartó nyomozás lesz belőle, de az ehhez tartozó töredékinformációk elégnek bizonyultak, s szintén mai debütálással meg is van a szám.



Mindig is szerettem a magyar zenét, a mai_fiatalok meg pláne jól nyomják!
Jó nap volt ez!
Köszönöm Saci!

Csak azért írok most pár szót, mert ez egy folyam, s nem hagyhatom ki belőle a darabokat.

Fáradt vagyok, belázasodtam, megfáztam. De nem hagytam ki napot a kórházban, csak estére ment fel a lázam.

Edzem magam holnapra, mert mennem kéne kiállításra, de egyelőre felkelni is alig van erőm.

Ma is gyorsan végeztem, hiszen kartorna volt, aztán szőnyegen tornáztunk, majd elektromos kezelést kaptam és utána már csak uccu az uszodába, ahol vizitorra volt hátra.

Két labdával bohóckodtunk -mármint fejenként kettővel- aztán most is fel és alá a medence hosszában róttuk a métereket.

Utána kávé Zsuzsival a kávézóban, majd onnan mentem ebédelni s vissza Zsuzsihoz, akivel még egy kicsit beszélgettünk, majd mikor ő épphogy elindult haza lejött JuMi.
Valamivel fél 4 előtt ott volt értem a szállítás, így megint nem sokat kókadtam egyedül.

És nem tudom folytatni a címet. Nem találom a megfelelő kifejezést, mert drukkolok, de ez olyan bagatell ide, mert cidrizek, de olyan ostoba ez ide, mert bízom, de olyan patetikus ez ide, szóval marad ennyi, a lényeg: Erőss Zsolt, Kiss Péter!

Erőss Zsolt senki számára sem ismeretlen, mármint aki kicsit is meghallja a történéseket, s nekem több szempontból is pláne... egyrészt roki, már ha lehet egy nyolcezres hegymászóra ezt a kifejezést használni, de az amputáció teljes joggal beengedi őt e csoportba s így nekem téma, másrészt, személyesen is találkoztam vele és eldőlt a kérdés, SZIMPATIKUS-E.


A linkelt poszt FOLYTATÁSA, ahonnan a kép is van a vacsoráról.

Láttam küzdeni, na nem a hegyen, hanem a rehabon; láttam az erőt, a kitartást benne, s láttam az elkötelezettséget, melyről már nem a rehabon győződtem meg, hanem a Salaam Bombay étteremben, a számára célt jelentő hegymászás felé.
Most pedig olvasom a Kancsengöndza-expedíció TRAGIKUS FORDULATÁT.
A cikk fogalmaz így, és többen a facebook-on az Üzenet a csúcsra csoportban, ezért írtam most ezt, de egyelőre ez csak nem várt fordulat, előre nem kalkulált esemény s nagyon bízom benne ennél több nem is lesz.
Ott a csoportadmin ezt az bejegyzést tette ma, s én sem tudok már mondani:

"Sokszor volt már nehéz helyzetben Zsolt, talán most van a legnehezebb szituációban. Pár hónapja arra kértük, hogy vigye fel több száz, több ezer ember üzenetét, hogy erősítsen bennünket céljaink elérésében. Most neki van szüksége erőre! Nem tudunk mást tenni, mint nagyon erősen arra gondolni, hogy sikerüljön neki, akár a lehetetlen is. Zsolt, visszavárunk!"

Mi, akik csak ámulunk erőtök s engesztelhetetlen tűrőképességetek előtt, egy emberként küldjük energiánkat, szeretetünket felétek!

Ahogy beszéltük akkor ott az étteremben, kinek ez, kinek az, az a valami, ami miatt megteszi a következő lépést, s igen, Te megteszed, mert van célod. Már lefelé jössz, ráérsz, de azért lassan adjatok jelet magatokról, mert millióan izgulunk értetek!



/ERŐSS ZSOLT, KISS PÉTER/

Válaszok a 4BAKANCS-TÓL.

Ez egy hosszú pihi volt, tekintettel a PÜNKÖSD meglehetősen diszkriminatív, mégis ünnepnek számító napjára, mert PÉNTEKEN tettük le a lantot s csak ma, kedden mentünk újra kiképzésre.

Gábornak, a sofőrnek is fura volt, mert mint mondta, nehezen állt vissza az épphogy megszokott soká alvásból a mai ismét strapára, de még időben beértem a kórházba.
A kedd ellenére, mivel e héten ez az első munkanap, ma jöttek az újak, így felvételes nap lévén, nem volt vizit, csak amolyan kutyafuttában, kartorna alatt, de a heti jó_hír_kör most is megvolt. Az enyém az EUROVÍZIÓS DALIZÉ csoportos végigszurkolása volt.
Alig egy-két perc nyugi után mehettünk vissza a szőnyegre, mert a fekvő torna következett, aztán elektromos kezelést kaptam s már mehettem is a masszázsra.
Orsi és Zsuzsa szabadságon vannak, így a kezelést Rita adja, aki helyettesíti ebben Orsit, valamint ezen a héten egyéni tornám nem lesz, mert én Zsuzsi kezei közt javulok (régi motorosként hozzá kerültem anno).


11 körül végeztem is. Komótosan felöltöztem, aztán felbattyogtam a főépületbe, magányosan megebédeltem és pár perccel fél 12 után már lenn ültem a kávézóban.




Nos, nem a végtelenségig, csak fél 4-ig ültem ott.
Míg ott kókadtam bambulásomban átnéztem a könyvespult kínálatát, s nocsak, mit látok??!


/INNEN MOST E/

Most nem találom, amikor én írtam erről -ellenben HANNI' írása itt van-, pedig ez is fontos része életemnek. A nyomtatásban való lét, mint eredmény. Akkor is, ha tisztában vagyok a dolog relativitásával. Hogyúgymongyam... hiszen nekem ez is egy valamiképp kipipálandó s kipipálható cél.

Az utolsó majdnem egy órában mellém szegődött JuMi is, aki elmesélte a mai kontrollnak csúfolt kénytelen-idegtépő semmittevéssel töltött napját a Jánosban. Hát, türelem... ha már a józan ész nem játszik sokszor....

Tegnap -vagyis már ma lett vége jócskán- megnéztük Ketteskével s csatolt állományával az EUROVÍZIÓS DALFESZTIVÁL döntőjét.

Naná, persze, hogy persze ByeAlex drukk és tecc, de most nem is ezért megjegyzendő ez, hanem az izraeli s indonéz magyar nyelvű előadások miatt, de erre még visszatérek. Előbb le kell szögeznem az én.-illetve a mi- befutóinkat, mert a nyertesek nos, hát úgy fogalmaznék, hogy megfelelnek e cucc színvonalának... Szóval,volt egy görög ska csapat, s az azeri travi, akik nálam kétséget kizáróan vitték a pálmát.

Persze ByeAlex -aki becses neve szerint druszám, mint most kiderült-, nagyon tetszik.

Ma keresgéltem a hálóm -már nem is tudom, mit. és beleakadtam egy CIKKBE, hogyaszongya egy izraeli srác ByeAlex-et énekel magyarul
Ejha!

S innen továbbléptem az iINDONÉZ LÁNYHOZ, aki Quimbyt dalol szintén magyarul, s ezzel be is zárult a kör nekem.



Multikulti.

Az előző napi STRAPÁTÓL én annyira fáradt voltam -éjjel, s ez zsinórban már a második volt, alig egy órát aludtam-, hogy reggel nem bírtam kikászálódni 5-kor az ágyamból, csak pillogtam magam elé... már hat óra is elmúlt, mire erőt vettem magamon, így épphogy elkészültem, mire pontban hétkor megérkezett értem a szállítás.
Megint kifogtuk a keszi dugót, így lépésben cammogtunk a Szanatórium utca felé... én meg majd elaludtam -tán valóban is- a kocsiban.
Egész nap kókadt voltam, de a show-nak mennie kellett. (Jáj...)
Kartorna, majd Zsófival közös torna, majd elektromos kezelés -ami alatt valóban elaludtam-, s már csak készülődés volt hátra, mert ebéd s utána víz volt hátra.
Bementem a szobába, ahol ugyan 3 ágy van, de öten "lakunk" benne éppen, szekrény meg vagy nyolc, de sajna nekem nem jutott éppen, mert a betegek közti aktuális ivararány s a szobák telítettsége közötti viszony miatt ez most így alakult, tehát ln bőröndből élek most, ami az egyik ágyon van, melyen szintén osztozok valakivel. Készültem, belebújtam a fürdőruhámba, mert már korábban mondtam mekkora az öltöző, s ezért macerás a rokinak az ott öltözködés, meg pakolásztam, mikor bejött egy betegtárs, Mónika.
Ő az osztály gyógytornászának, Zsófinak anyukája s éppen beutaltként játssza végig a strapát, aznap utolsó naposként már. Neki is csak pakolászási dolga volt s elővett egy dobozt a szekrényéből -ahonnan mindent csomagolt már el-, s odasétált hozzám:
- Nekem kettő van ebből, gondoltam, neked nagyon hasznos lenne, kérlek fogadd el ezt tőlem!


/ZEPTERCUCC INNEN MOST, E/

Ahogy előző nap a nadrágnál, most sem tudtam megszólalni. Illetve amint már sikerült, mondtam, hogy ezt aztán végképp nem fogadhatom el, hiszen ez -ismerve a Zepter cuccokat, hisz láttam a dobozon a márkát- marhára nem olcsó, így ezt nem gondolhatja komolyan. De nem hagyta magát Mónika és csak nekem adta. Ez most olyan, mintha kérettem volna magam, pedig nem. Szóval, van egy kézi masszírozóm, melyet már ki is próbáltam, és amiért nagyon hálás vagyok.
Hmmm... ésmegint hmmm.... ez a hét ilyen volt, a hümmök hete.

Ma egyébként az utolsó naposok hoztak sütiket, amiből mindenki kapott. Az egyik pedig ezek közül -szintén Mónika hozta- a MÁKOS PISKÓTA MÁLNA ÖNTETTEL volt. (Eddig nem is tudtam, csak ahogy most rákerestem, ez ősembercucc..., tehát Dittének külön ajánlom.) Szóval, nekem már nem jutott a mákos tallérből -mert ilyen formátumú volt jelen cucc-, de a málnahabot felkentem egy másik sütire, és az az ihaj kategória, így meg kék próbálni  majdan. A receptet megkaptuk ott nyomtatott formában, úgyhogy valós a veszély.

Utána már szaladás az ebédlőbe, aztán az uszodába. Meglepetésemre most összesen hárman voltunk, ami annyi lehetőséget hozott, hogy... hogy a fal adta a másikat... :) Hosszában ide-oda, aztán megint és nudlival, súlyzóval így meg amúgy...
Vagyis ez a hét méltó befejezése volt, hazafelé a kocsiban el is aludtam.

Ennek megfelelően este nem bírtam kivárni a Gyilkos elmék-et, pedig azt ezerszer is meg tudom nézni, s már fél 11-kor aludtam, ma reggel pedig tíz óra is elmúlt, mikor felébredtem.
De éppen jól is tettem, mert még nem volt dél mikor jöttek JuMi a barátnőjével, és hozta a lányok portréit. Az alap megegyezés azt volt, hogy kapok egy-egy másolatot belőlük, de ismét  meglepetés, nekem adta az eredetieket, mert mint mondta, nálam lesznek méltó helyen.
Ez sem kisebb hmmm-kategória.
Sőt, még egy ígéretet is kaptam az egyelőre vázlatban létező harmadik manga stílusú portréra is.

Most keddig pihi van, ami most nagyon rám is fér.

Nem először kattog a kérdés bennem s gyanítom, a válasz egyértelmű és elkeserítően engesztelhetetlen, hiszen a "van ennél is lejjebb?" után ezek rendre bizonyítják, igen, bazdmeg, van lejjebb. Sőt, olyan mélységekbe mennek amikre ember -mondom, ember, nem humanoid- európaiságában szocializálódva gondolni sem képes.

De most, minden eddigi aljas, tolvaj, embertelen, gyilkos, cinikus, ostoba, országrontó tettüknél lejjebb merészkedtek. Tagadhatatlanul az eddigi regnálásuk legtetvebb, legembertelenebb, legalávalóbb ötletét öntötték törvénybe.

Csak annak járna szociális temetés, aki tevőlegesen részt vesz benne
S a Mandiner tálalása.
"A BM arra is felhívta a figyelmet: az új temetkezési lehetőség nem zárja ki, hogy a gyászoló családok a korábbi jogszabályokban meghatározott feltételek alapján továbbra is igénybe vegyék a köztemetés lehetőségét. A különbségek kapcsán ugyanakkor megjegyezték: köztemetés igénybevétele esetén a temetést intéző és annak költségét álló önkormányzat a hagyatékból igényt tarthat anyagi kompenzációra. Ezzel szemben a szociális temetés valódi díjmentességet biztosít, a hozzátartozóknak nem kell anyagi terhet vállalniuk, az állam ingyenesen szolgáltatja a temetéshez szükséges kellékeket és átvállalja a gyászolók egyéb költségeit, köztük a holttest szállítását és hűtését vagy urnás temetés esetén a hamvasztást."

Hogy mondod? Hogyan??
Vagyis ha köztemetést kér a család, akkor a hagyatékra ráteheti kezét az önkormányzat?  Ha pedig szociális temetést, akkor -a biztosított kellékekkel- tevőlegesen részt kell venni a szertartásban temetésben?

Vagyis ott tartunk, hogy a NER valóban elérte a megjósolt célt állapotot, hisz valamelyik narancssárga barom elmondta, vagy hárommillával kevesebb magyart képes eltartani a haza, s akinek vesznie kell, annak sajna... nos, bazdmeg, ideértünk.
S az hagyján, hogy a megtakarításokat ellopták s el is verték, a kórházakat, oktatást szétkúrták, rabszolgamunkát törvényesítették, halálra ítélték a rokkantakat, most már a sírt is kiásatják a halálba menőkkel. Jó, persze, nem. Csak a hozzátartozókkal.

Tudom, ez van akinek tetszik.
Tudom, de nem értem. Fel nem foghatom.

Amennyiben van köztemetés, legyen annak meghatározottan elvárható feltétele, vagy feltétel rendszere, de aki annak megfelel -jövedelem ecetera- annak nem lehet ultimátumot adni! S tudod miért, te törpetakony? Azért, mert aki ilyet tesz, az olyan messze van az emberi érzelmek ismeretétől, hogy többé már, ha öregnénikkel csókoltatja is kacsón magát és megfizetett ezrekkel békameneteltet sem lesz nagyobb, mint valójában: 160 centinyi szarkupac.

Nem hagyunk az út szélén senkit! Mondta volt a vezír... én azt gondoltam akkor is, hogy nem hát, mert belelök az árokba mindenkit, akit nem tart érdemesnek az életre, ám, dehogy, kiderült, annyi gerince sincs, mint egy bélféregnek, így még az árkot is a halálra ítélttel ásatja ki. Megkockáztatom spórolási célzattal téve mindezt. Ahogy meg is jelent, a hozzátartozóknak spórol.... mert nem a narancssárga burzsoáziának, ugye?
Hiszen akinek semmije sincs,az annyit is ér. Ezt meg a másik állat mondta ugye, tudod, az amelyik most éppen a trafikokkal lopja gennyesre magát, az a  tetű.

És most ideértünk, A NER MÉLTÓ VÉGÁLLOMÁSA A TEMETŐ.

Takarítsuk már el ezt a taknyot a retekbe! Oda, ahol méltó helye van: a történelemkönyvek széljegyzetébe, az elmebeteg diktátorok, azok között is a szép számmal megtalálható Napóleon-komplexusos alacsony hímek közé!

S most jön az osztogatás éve, a kampányidőszak. De mi, akik nem számítunk, vagyis dehogynem, súlyosan nyomatékosított mínuszként megjelenve a narancssárga tervben, szóval mi magunk mehetünk a magunk által megásott gödörbe a temető szélén, az ugaron, ahol bizony a megtizedelt egyházakból megmaradt narancssárga elit meg sem áldja az arra érdemtelenek elkaparására -önkezükkel való elkapartatására- szolgáló földet, így velünk már ikszügyben sem kell számolni, hisz -és ismétlem, míg van szusz, hogy el ne feledje senki- lézerjani megmondta a tutit: mindenki annyit ér, amennyije van.

Nem, még van egy év ebből a takonyból, úgyhogy nem, nem vagyunk még a gödör alján.


/GÖDÖR INNEN/

Csak aztán bele ne ragadjunk...

Több szempontból is húzós nap volt, fáradt vagyok -jobban is, mint TEGNAP-, úgyhogy zanza jegyzet leszen.

Háromig fenn voltam éjjel, úgyhogy nem sokat aludtam a negyed hatos -már negyedóra szundisított- ébredésig, úgyhogy kissé kókadtan indultam a napnak. Ezen a helyzeten mit sem enyhített az éppen hétkori felcsengetés, melyről azt hittem, Gáborék -a sofőr- vannak itt értem, így mikor a kagylót felvettem, csak beleautomatizáltam: "Jövök!", s még jó, hogy nem nyomtam ki rögvest, mert egy hang mondta is -s ekkor már a képre is figyeltem, hogyaszongya ezt az arcot nem ismerem, s így is volt, hiszen, mint kiderült, egy kis pénzért csenget fel ahová csak tud a hölgy, mert mint mondta, van egy mozgássérült húga, akinek segítség kell. Hmmm...
Előbb még -s ezt meg kell említenem- a Tv2-n láttam a Segíts magadon-t, melyben éppen az OORI-ról volt szó. Több embert ismerek a látottak közül, s András is szerepelt, akit tegnap -is- említettem. :)
Cirka negyedóra múlva megérkezett a szállítás értem, így picit később indultunk, mint szoktunk, ám láss csodát, így elkerültük a Budakeszi úton való totymorgást, így később indultunk, de hamarabb értünk be. Ez is hmmm...

Vizittel kezdtük a napot, majd kartorna, kis pihi, utána fekvőtorna következett. Onnan én fel sem kelhettem, mert rögvest személyes tekergetésem volt soron, miközben megbeszéltük a cisztám ügyét, a lakáscserét, az akadálymentesítést és miegyéb fontos dolgokat.
Ezután elkapott Norbi s irány masszázs. Kezdem értékelni ezt a masszázs-dolgot. Eltartott néhány évig ez, mire most talán nem nyűgként élem meg, de már mintha felcsillanna ebben a kellemesség is. (Ma is agyusztálás alá esett a konok karom, így már majdnem hibátlan. Haladunk.)

Majd Orsihoz mentem, aki mától ismét van -eddig szabin volt-, s elektromos kezelést kaptam nála, ami ideje alatt bírtam elaludni. Mámegenhmmmm.... 

Dolgom már nem lévén több, csak ültem s vártam a megfelelő időt, hogy elindulhassak ebédelni, s közben azt is, hogy Zsuzsi -egy betegtárs- előkerüljön. Emésztés alatt a történtek, egyébként.
Íme: van az intézetben egy amolyan mozgóárus hölgy, aki ruhákat árulva jár osztályról osztályra, s a minap itt is volt. Megnéztem a portékáit, s kértem, hogy hozzon nekem egyfajta nadrágot, ilyen s ilyen színben, mert fazonra és anyagra és színre is majdnem olyan volt nála, s mint mondta, tud hozni az általam keresettet is. Mondta az árát, én mondtam, hogy oké, de ahogy már többször, felpróbálom majd, és egyáltalán ha tetszik is,és jó is elviszem, vagy nem. Ez nem jelentett gondot -ahogy már máskor sem-. így megegyeztünk. Ezt Zsuzsi hallotta, s ma reggel odaült mellém s így szólt:
- Hallottam, hogy a nadrágokat nézted s azt is, hogy milyet keresel, és tegnap bementem egy kínaiba s megláttam ezt -s mutatta a kezében tartott neylonzacsira, folytatta-, és megbeszéltem, nem gond ha nem kell, visszaveszik, de azt hiszem ez olyan amit szeretnél és sokkal olcsóbb, mint az itteni.
Mondjam? Merthogy akkor megszólalni sem igazán tudtam... :) Kivettem a nadrágot és lám... pont olyan, mint amit kerestem, pont akkora mint én és pont egy rakással olcsóbb, mint amaz.
Azóta is csak döbbenek lefele... Akkor Ő is szaladt ide meg amoda és én is, így csak az ebéd utáni kávézásnál tudtam kifizetni, de mondom, ez a nadrág is egy, az előrevivő impulzusok közül. Köszönöm. ...és ez nem is megfelelő kifejezés...

Felmentem ebédelni, s most kivételesen nem a 60 lépcsős úton, hanem a másikon, ahol csak 56 lépcső van -előbbit csak saccolom, utóbbit viszont egy betegtárs megszámolta- mentem fel s közben sorra hagytak el a többiek, mert ugye én lusta vagyok s lassan, elgondolkodva megyek... egyszer csak  előttem egy rózsaszín fecni a földön, s felismertem!! Ez egy kajajegy, mondám magamban, s nem átallottam lepukedlizni érte s megszerezni azt. Gondolván, hogy valamelyik társam hagyta el, s majd leadom az ebédlőben, hátha megkapta hozomra a kaját s így igazolnám a jegy létezését.
Felbattyogtam s ahogy a pazar kilátással bíró étterembe értem, látom, hogy egyikükről lerí a szomorúság. Naná, addigra a kajajegy, ahogy volt, ki is esett a fejemből, de rögvest kérdeztem, mi történt.
Kiderült, elhagyta a kajajegyét felfelé menet.
Olyan, de olyan ügyes okos kedves úttörő vagyok, hogy megmentettem neki! Ő is nagyon, de én még mennyire örültem!
Így a mai jó cselekedetem megvolt asszem.

Semmihez semmi köze, de ez zörög ma a fejemben... meg napok-hetek óta...




Nagyon korán volt, mikor már a kávézóban ültem s vártam, hogy megérkezzenek értem, ma is beszélgettem kicsit JuMi-val, rejtvényt fejtettem, ettem egy sütit, és alig fél négykor már indultunk is.
Egy közeli texoban még kicsit bevásároltam -a célhoz utánam hozott kerekesszékemmel, s kiderült ehhez nem kompatibilis a texos direkt székhez csatolható bevásárlókocsi-, aztán haza.
Telefonon leegyeztettem, hogy a kapunyitó-szerelő éppen mire hazaérek legyen itt, hogy kifizethessem a szerelést s megkaphassam érte a számlát, mellyel majd el kell számolnom az OTP felé -jut eszembe, az OTP megveszi a CIB-et?????? csak állok oszt toporgok....-, s olyan pontosan időzítettünk mindketten, hogy ennél jobban nem is lehetett volna.
Aztán már jóformán este lett s én a strapától -mint mondtam- elfáradtam.
De ez a nadrág sztori olyan szívmelengető nekem, hogy igazán nem is tudom megfogalmazni. Kerekebb lett lelkem. S eszperente lettem. :)

Csak félig néztem meg este a Gyilkos elmék-et, pedig ez nálam nagy fegyvertény -hiába láttam már ezerszer akár, nincs agyam, így úgysem emlékszem... höhö...-, úgyhogy reggel már negyed hatkor talpon voltam. (ELŐZŐ NAP)
Ennek örömére, volt szerencsém megint OBERNYALSZKY aktuális tetveskedéséhez kicsit a királyi csatornán, így az alaphang meglévén, vidáman indultam neki a mai napnak.

Nem volt vizit, rögvest kartornával kezdtünk, amit most egy régóta idejáró betegtárs tartott, hiszen a bennfenteseknek értekezlet volt. Az összes eszébe jutó kargyakorlatot átvettük,
majd a végén megkaptuk ki ma merre megyen. Aztán már Zsuzsival fekvő torna, egy társunknak készült felvétel, így számára speciálisan összeállított feladatsorral, melyben akadt ez-az, amit a protézissel luxus lett volna megjátszani, így azt nagyvonalúan kihagytam.
Utána elvben komótosan összeszedelőzködtem, mert gondoltam az eligazításon nem kaptam más ukázt, csak a vízbe kell mennem, majd onnan már vissza sem kell jönnöm (hiszen az nekem, gyalog, pakkal és a két mankóval a cirka 60 lépcső és uszkve sok méter szintkülönbség okán lehetetlen), ám Rita elkapott, hogy kinéz nekem még egy elektromos kezelés is, amit már  majdnem meg is reklamáltam főorvosasszonynál, hisz azt hittem kimaradt a soromból, de lám, nem.
Így ott bekkeltem ki azt a(z asszem) 15 percet, míg a bal -még éppen nem protézises- csípőmet agyusztálták az elektródák (illetve az azok között jövő-menő impulzusok, na.)

Még ott az épületben átvettem a fürdőruhám, s át is öltöztem a játszóruhámból, mert víz után csak ebéd és büfében való kávézási feladatom maradt már.
Hát, pakkal, két mankóval -amint mondtam már- a felfelé út sem egyszerű, de nem megoldhatatlan, így kocogtam az uszodába s éppen időben oda is értem.


/OORI USZI INNEN, NI/

Számomra a vizitorna a legfontosabb -vagy tán a legfontosabb, vagy mi- mert ez annyira kilazítja az egy év alatt beállt alkatrészeim, hogy ihaj... ennek örömére, tudom, az első vizes alkalmak utáni éjszakáim sok mindenről szólhatnak, de alvásról aligha, de sebaj, tán akad még horror amit nem láttam, vagy legalább nem emlékszem rá a lyutyúbon...
A tornásznéni megdicsért, mert nem borultam fel a vízben s lám, már ez is nagy eredmény. :)





Innen már ebédelni mentem, s most kifejezetten finom volt a nemtommilyen leves és a gombás máj, vagy mi a zizé... Andrással s egy betegtárssal ültünk egy asztalnál. András nekem egy ikon. A fontosember sorom stabil tagja, így a lelkemnek mindig napfényt hoz, ha találkozunk. (Fazekas doki, Anikó gyógytornász, András és Péter ergoterapeuták, az emberré regenerálódásom nélkülük nem ment volna.)
Beszélgettünk kicsit, majd a büfében már egyedül ültem neki a kávémnak s a szelet sütimnek, de nem sokáig búslakodtam magamban, mert JuMi ma is csatlakozott hozzám. Ma volt kontrollon a Jánosban, s kiderült, az eredmények tükrében, hogy jövő pénteken végleg mehet haza. Jó hír. Nagyon jó! :)

Aztán jöttem haza, mert kisvártatva megérkezett értem a szállítás. Eszembe jutott s megkérdeztem, miután a véradás a városban már számomra nem elérhető helyen van, be tudnak-e szállítani, illetve odafelé még csak-csak eljutok, de vissza mindenképpen kellene a fuvar, s azt a választ kaptam, hogy igen, sőt, az odafelé is beleférhet. De jó! Mehetek megint!

Na, de most már várom az ihajt kivizezett tagjaimban....